Szemed parázsa

Arcod két eleven gödrében
Elõvillan az átható értelem
Némán beszélnek rólad.
A büszkeséget s bizalmat hordozza.
Sima tükrében látom magamat,
ahogy találkozik büszkeség s hódolat

Napról napra

Mindennap messzebbre
látnak szemeim
Mindennap látom
a távoli céljaim
Õrködik bennem
a gondolat, mint
aki összefogja a
lángnyelveket, hogy örökre lobogjanak.

Reménykedem

Rég messze jár. Ám emlékek hozzák õt vissza szüntelen,
Ilyenkor behunyom fáradt szemem és magam elé képzelem,
Amint rám mosolyog, még hívogatón kezét nyújtja felém,
De mélyen szíven szúr az érzés, hogy már nem enyém…