Homokba �rtam kedvesem nev�t, de j�tt a hull�m s rajzom els�p�rte: le�rtam �jra minden bet�j�t, de j�tt a dag�ly s munk�m elt�r�lte. Hi� ember, hi� v�gy - sz�lt p�r�lve a l�ny - megfogni a pillanatot, hisz magam is �gy omlok egykor �ssze �s nevemmel egy�tt elpusztulok. T�vedsz! - felelte: - h�red �lni fog, ami porba hal, az csak f�ldi lom, sz�ps�ged a dalaimban lobog s dics� neved a mennybe f�l�rom. S ott szerelm�nk, b�r minden s�rba hull, �r�kk� �l s �r�kk� meg�jul.